Avagy hogyan doboltak el milliárdokat a 2015-ös milánói expo magyar pavilonjára és miért nem állították még fel Karcagon?
„Drágán épült gagyi, ami nem jó másra, mint a milliárdos lopás legalizálására"- ezt már az épület tervezője, Sárkány Sándor mondta művéről 2017-ben. Viszont előreszaladtunk.
Milliárdos bóvli
A sámándob igazi mostohagyermek. Életkertként kezdte pályafutását, manapság sámándobként borzolja a közhangulatot. Az eredeti tervek szerint a 2015-ös milánói világkiállításra készült pavilon Szőcs Gézának köszönhette létrejöttét. Orbán egykori kultuszminisztere nagy erőkkel kampányolt az épület mellett, annak ellenére, hogy egy másik tervet ítéltek nyertesnek. Ebben az országban ilyesmin nem szabad fennakadni, ha a kormányközeli megmondóemberek álmagyarkodó népnemzeti giccset akarnak felhúzni, akkor az meg is épül – súlyos közpénzekből, természetesen.
500 millió forintért tervezték megépíteni, a végeredmény 2,3 milliárd lett. A programok további 3 milliárdot emésztettek fel, Szőcs pedig 5-6 milliárdra becsülte a költségeket a milánói expó idején. Viszont a pénzégetés itt még nem állt meg. Az eredeti kiírás szerint olyan épületet kellett tervezni, amely elbontható, és darabjaiból itthon újraépíthető. Bár Milánóban be akarták fogadni a „mostohagyermeket”, megállapodás nem született, a csodapavilon pedig hazavergődött. A sámándob utolsóként távozott a kiállításról – 2 évig hentergett esőben és fagyban, mire szerződést kötöttek utóéletéről. Ráadásul az épület bontását és hazaszállítását ismét sok száz millióért vállalták.
A lopások hagyományőrzője
Szőcs tényleg a sajátjának tekintette a projektet, a pavilon üzemeltetését a Carpathia Kft. végezte. A cég állami tulajdonban állt, vezetője pedig maga Szőcs volt. A vállalat azonban hamarosan új nevet kapott, Kárpátok-Alpok Zrt.-ként futott tovább, később pedig Valor Hungariae-ra keresztelték. Utóbbihoz hasonlóan színvonalas célkitűzések kapcsolódnak, szintén rengeteg pénz eltüntetésével. De térjünk vissza a Kárpátok-Alpok munkásságára, amely a pavilon hazaszállítását és újraépítését intézte – volna.
Mert bár a pavilon nehézségek árán hazahurcolkodott, még mindig darabokban rohad a szabad ég alatt. Többszörös kavarás után a Nagykunság fővárosa, Karcag nyerte meg a sámándobot. A tervek szerint sztyeppemuzeumként „a magyarok lovas hagyományait” kellett volna bemutatnia. Igen, ismét csak volna. 2017-ben hallottunk a közpénzzabáló épület lehetséges utóéletéről, amikor Sárkány kifakadt. A tervező ugyanis nem szerette volna, ha még több állami pénz bánja a sámándob karcagi feltámadását. Ennek ellenére a kormány egy újabb milliárddal tolta meg a projektet. Röppentek fel hírek megkötött szerződésről, azonban a legutóbbi értesülés szerint még keresik a sámándob újraalkotóját.
Magyar virtus
A pavilon a magyarországi korrupció és pénzmosás szimbóluma lett Milánóban – nyilatkozta Sárkány a Magyar Hangnak. Valóban, átláthatatlanságból akadt itt bőven: paprikafüzér, Szent-Györgyi Albert szobor (rögtön kettő is), magyar csodazongora, sámándobokra csöpögő víz. (Az Index a csodájára járt.) A „mulitmédiás élményutak” a hiányukkal tüntettek, mint ahogy a magyar-lombard kapcsolatot bemutató dokumentumfilm sorozat sem volt látható.
A listát még hosszan lehetne folytatni. A vámpírkormány csicskái szégyentelenül szétlopták az egész projektet, csupán egy irgalmatlanul túlárazott bóvli cafatja jutott Karcagnak. Tényleg kell ez nekünk?